Paolo Coelho: "Az igazi bölcsek"

“Az igazi bölcsek lelki nagyságára gondolt. Bölcsekre, akik egész életükben kerestek egy választ, ami nem létezik, és amikor ezt megértették, nem gyártottak hamis magyarázatokat. Attól kezdve egy olyan Univerzumban éltek alázatosan, amiről tudták, hogy soha nem fogják megérteni. De részt tudtak venni benne. És tudták, hogy az egyetlen lehetséges mód az, ha követik a saját vágyaikat és a saját álmaikat – mert így válik az ember Isten eszközévé.
– Akkor minek keresni? – kérdezte.
– Nem keresünk. Elfogadunk. És akkor az élet sokkal intenzívebb és ragyogóbb lesz, mert megértjük, hogy minden lépésünk, az élet minden pillanatában, nagyobb jelentőségű, mint mi magunk. Megértjük, hogy valahol az időben és a térben van válasz erre a kérdésre. Megértjük, hogy van oka annak, hogy itt vagyunk, és ez elég. Hittel merülünk bele a Sötét Éjszakába, beteljesítjük azt, amit a régi alkimisták Személyes Történetnek neveztek, és egészen átadjuk magunkat minden pillanatnak, tudván, hogy mindig van egy Kéz, amely vezet minket: rajtunk áll, hogy elfogadjuk-e vagy nem.”

Paolo Coelho: "Amikor valaki megtalálja az útját..."

“Amikor valaki megtalálja az útját, nem szabad félnie. Elég bátornak kell lennie hozzá, hogy rossz lépéseket tegyen. A csalódás, a vereség, a csüggedés mind-mind Isten eszköze, hogy általuk megmutassa nekünk az utat.”

Szepes Mária – “Légy önmagad”

“Mindenkit arra tanítok, hogy legyen önmaga, hogy betölthesse azt a feladatot, amire született. Aki kapni akar, annak először adni kell. A gond az, hogy az emberek mindent azonnal akarnak, nincs türelmük végigjárni a fejlődésüknek megfelelő lépcsőfokokat. Holott a földi lét a tapasztalásról kell, hogy szóljon mindannyiunk számára.

Véletlen történések nincsenek. Ha valaki szerencsétlennek érzi magát, akkor is tudnia kell, hogy az események az előzmények tükrében, vagyis okkal történnek. És azt is tisztán kell látni, hogy minden döntésünk jelzés a jövőnek. Ébredni kell ahhoz, hogy önmagunkra találjunk, hogy fényt jelenthessünk a világnak, hogy segíthessünk a Földön.”

Jack Cornfield: A lélek éneke

Kelet-Afrikában van egy törzs, ahol a gyermek megszületésének idejét nem a világrajövetelének napjától, sőt nem is a fogantatás napjától számítják. E törzs számára a születés kelte azt a napot jelöli, amikor a leendő anya először gondol majdani gyermekére. Az anya, amikor úgy érzi, eljött az ideje, hogy gyermeke legyen, elvonul az erdőbe, és magányosan ül egy fa alatt mindaddig, amíg bensőjében meghallja gyermeke énekét.
Amint ez megtörtént, az anya visszatér a falujába, és megtanítja az éneket a leendő apának. Ezután ezzel az énekkel hívogatják a gyereket. Miután a gyerek megfogant, az asszony a méhében hordott kisbabának énekel, és megtanítja a dalt a falu bábáinak és öregasszonyainak, akik a vajúdás alatt és a születés csodálatos pillanatában ezzel az énekkel köszöntik a gyermeket.
A szülés után valamennyi falubeli megtanulja az újszülött énekét. Ez a dal ezután élete minden fontos pillanatában elkíséri. Ezt éneklik neki, amikor valami baja esik, ezt éneklik győzelmek, szertartások, felavatások alkalmával vagy a házasságkötési ceremónián. Amikor élete végén szerettei összegyűlnek a halálos ágyánál, utoljára hangzik fel a dal.

Radnóti Miklós: Két karodban

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon átesem.

Anne Frank naplójából

“…Ilyenkor nem gondolok a sok bajra, csak a szépre, ami még megmaradt. Nagyrészt ebben
rejlik a különbség köztem és anyám között. Az ő tanácsa a búskomorság ellen: – Gondolj rá,
hogy mennyi nyomorúság van a világon s örülj, hogy nincs benne részed! – Én viszont azt tanácsolom: – Menj ki a földekre, a szabadba, a természet ölére, a napfényre, menj ki a szabadba s próbáld keresni a boldogságot magadban és Istenben. Gondolj a sok szépre, ami benned és körülötted megmaradt,
s légy elégedett! Véleményem szerint anya felfogása helytelen, mert mit kezdhet el az olyan ember,
aki beleéli magát a nyomorúságba? Hiszen akkor máris elveszett. Nekem viszont az a meggyőző-
désem, hogy még mindig marad valami szép, a természet, a napsugár, a gondolat szabadsága, amikért élni érdemes. Erre kell felfigyelni, akkor újra magunkra és Istenre találunk, és meglesz a lelki nyugalmunk.
És aki maga boldog, az másokat is boldogít. Akiben bátorság van és önbizalom, az nem pusztul el
a bajban.”

1944. március 7. kedd

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán téát inni véled,
rubin-téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyörész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

1912

"Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek."

Babits Mihály

"... jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." - Antoine de Saint-Exupéry

Élj igazán!

"Csináld azt, amiben szenvedélyesen élőnek érzed magad. Mindegy, mennyire küzdelmesnek tűnik elsőre, találj egy módot arra, hogy megélj abból, hogy igazán élsz. Becsüld meg az egyedi adottságaid, képességeid. Azt csináld, ami megmozgat és összeköt a saját legmélyebb igazságoddal. Sokkal inkább bízz a szenvedélyedben és hogy boldogulni fogsz, mint a kényelemben, a jólétben és mások elisme-
résében, mert a világ összes elismerése üres, ha olyasvalamiért kapod, amiben a szíved nem hisz.
Kitörni az ismertből félelmetes lehet, és elveszítheted azt, amiről azt gondoltad, hogy a tied.

A saját magadról kialakult képeid, amelyekben úgy megbíztál, szétolvadhatnak az újdonság lángjaiban, és valószínű, hogy félelemmel, remegéssel, bizonytalansággal, kétséggel, elutasítással fogsz szembe-
sülni és akár ki is gúnyolhatnak. Lehet, hogy kemény lecke lesz megtanulni, hogy kinyisd magad
a több fájdalomra és az élet kényelmetlenebb lehet mint bármikor… mindaddig, amíg szerelmes
leszel a bizonytalanság mélyen gyökerező kényelmébe és imádni fogod azt a biztonságot, amit az nyújt, hogy olyasmit csinálsz, amiért érdemes élned. Az ismeretlenben fogsz úszkálni, de hatalmas leszel
és élő. Ismét érezni fogod, hogy vér folyik az ereidben, pontosan úgy, mint fiatalkorodban, amikor még nem érted be a kompromisszumokkal teli élettel, az órád nézegetésével és a csendes elkeseredettséged önmagad számára történő megmagyarázásával. Ezt az Élőséget fogod visszatáplálni az alkotásba,
a Jól-Léted folyamatosan áramlik majd hozzád, és igen, jól meg is fogsz élni, jobban, mint gondolnád. Mindegy, mennyi pénzt fogsz keresni, egy megismételhetetlenül egyedi hozzájárulásod lesz a világhoz, olyasmit csinálva, amit senki nem csinál, legalábbis nem úgy, ahogyan Te, valami eredetit és újat hozva létre, visszaadva valamit az életnek, megbecsülve a teljes egyediségedet és a saját tehetséged. Így nem fogod használtnak, mások szolgájának, vagy egy darab fának érezni magad, a kudarctól és szegény-
ségtől való félelmedet felváltja majd az életbe vetett mély bizodalmad, és a másokkal szembeni irigység és cinikusság hirtelen teljesen szertefoszlik."

Jeff Foster