“…Ilyenkor nem gondolok a sok bajra, csak a szépre, ami még
megmaradt. Nagyrészt ebben
rejlik a különbség köztem és anyám között. Az
ő tanácsa a búskomorság ellen: – Gondolj rá,
hogy mennyi nyomorúság van
a világon s örülj, hogy nincs benne részed! – Én viszont azt
tanácsolom: – Menj ki a földekre, a szabadba, a természet ölére, a
napfényre, menj ki a szabadba s próbáld keresni a boldogságot magadban
és Istenben. Gondolj a sok szépre, ami benned és körülötted megmaradt,
s
légy elégedett! Véleményem szerint anya felfogása helytelen, mert mit
kezdhet el az olyan ember,
aki beleéli magát a nyomorúságba? Hiszen
akkor máris elveszett. Nekem viszont az a meggyőző-
désem, hogy még mindig
marad valami szép, a természet, a napsugár, a gondolat szabadsága,
amikért élni érdemes. Erre kell felfigyelni, akkor újra magunkra és
Istenre találunk, és meglesz a lelki nyugalmunk.
És aki maga boldog, az másokat is boldogít. Akiben bátorság van és önbizalom, az nem pusztul el
a bajban.”
1944. március 7. kedd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése