Beney Zsuzsa: Tündérnóta

Tisza partján elaludtam,
Duna partján fölébredtem.
Nappal hold ezüstje pólyált,
Éjjel nap sütött felettem.

Ringatóztam két karodban,
Pedig én daloltam benned.
Keresgéltél sűrű lombban,
Elbújtam két kék szemedben.

Hópehely, az égig szálltam,
Csillaglány, földig hajoltam.
Tisza partján felébredtem,
Duna partján elaludtam.

Beney Zsuzsa: Anya dúdolja

Azt kérdezed tőlem
hogyan vártalak?

Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget -
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret -
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget -
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.