Beney Zsuzsa: Tündérnóta

Tisza partján elaludtam,
Duna partján fölébredtem.
Nappal hold ezüstje pólyált,
Éjjel nap sütött felettem.

Ringatóztam két karodban,
Pedig én daloltam benned.
Keresgéltél sűrű lombban,
Elbújtam két kék szemedben.

Hópehely, az égig szálltam,
Csillaglány, földig hajoltam.
Tisza partján felébredtem,
Duna partján elaludtam.

Radnóti Miklós: Két karodban

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon átesem.

"Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek."

Babits Mihály

Szalay Balázs: Börtönben

Szállni vágy a lelkem.
Szállni az elérhetetlen felé, a titokzatos éjszakába, az örök fényű, végtelen csillagokba. Átrepülni a keserű fájdalom felett, a rohanó, halált hozó idő, a kétszínű emberek, az álmosolyok, a földhöz ragadt, ostoba korlátok felett.
Nekem szállni vágy a lelkem, feljebb, egyre feljebb. Az élet teljességét akarom, a szabadság határtalanságát, az igaz gondolatokat, az őszinte mosolyokat, az álmodó életek sóhaját és a felfoghatatlan, távoli messzeséget.
A Mindenséget akarom.

(Ezt a verset egy nyári táborban, egy, a faliújságon lógó, fiatal költők verseit tartalmazó füzetből írtam ki Bodajkon, 1997-ben.)
Kép: saját rajz 

Beney Zsuzsa: Anya dúdolja

Azt kérdezed tőlem
hogyan vártalak?

Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget -
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret -
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget -
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.

Mándy Stefánia: Csak csillag ő, csak látomás

A holdban él, a vízben él,

halak, füvek között.
s csillagszemmel nézdegél
a fellegek mögött.

Lágy hangját hosszan hallani,

s az erdő megremeg,
Sás szárnyai, nád karjai

befonják az eget.

Selyemhaját köd lengeti,

és hogyha elmereng,
a szél fütyülve zengeti

a lombos végtelent.

Csak csillag ő, csak látomás

csak fény a tengeren,
sugárarcát nem látja más,

de fellobog nekem.

És minden este rám ragyog,

kék jácint mosolya.
Egyetlen tükre én vagyok,

nagy ég, milyen csoda

Hogy holdban élt, hogy vízben élt

gyöngy és göröngy között,
mégis eljött a kedvemért

szívembe költözött.

És rajzolgatni álmaim,

most mindig ott lakik
Kibontja éjem tájain

szelíd virágait.

Kosinszky Ágnes: Áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt.
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet,

Hogy lehess meleget adó forrás
A szeretetedre szomjasoknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad,
Minden hozzád fordulónak.
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged.

Őrizzen hát ez az áldás
fájdalomban, szenvedésben.
Örömödben, bánatodban,
bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg Önmagadnak,
és a Téged szeretőknek.

ÁMEN

Kiss Anna: Fűszedő

Szedésre érett már a fű,
Borzong a félsötétben,
Boróka asszony pendelye
Világol kinn a réten.

Talán füvek közt válogat,
Sejtésnyi még az illat,
Álom füvére hogyha lel,
Magának is szakíthat.

Szedésre érett már a fű,
Harmat suhog le róla,
Csücsökre fogja pendelyét
A jó füvek tudója.

Úgy válogat, hogy szóban is
Elsorolja őket,
Igazlátókat, éltetőket,
Lélekcseréltetőket.

Vigyázva, hogy virág is
Hullatlan megmaradjon,
Vének szívében ifjúság
Belőlük hogy fakadjon.

Szedésre érett már a fű,
Borzong a félsötétben,
Boróka asszony pendelye
Világol kinn a réten.

Indián vers

Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.

Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért,
és azért a kalandért, hogy életben vagy.

Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e a fájdalmamat és a fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd,
vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk
emberi mivoltunk korlátaira.

Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz.
Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e s ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik,
és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni az életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e a kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva
mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!

Nem érdekel, hol élsz és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után megviselten,
sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.

Nem érdekel, ki vagy és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg.

Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál.

Oriah Hegyi Álmodó indián törzsfőnök